Gász

Egyedül a gyászban?

Együtt a gyászban!

A csoportterápia segíthet az itt maradóknak

A gyász mindannyiunkat fájdalmasan érint. Kit kevésbé, kit erősebben. Feldolgozása nem egyszerű feladat, még annak sem, akit szakembernek tekintünk problémamegoldás terén.

Amikor édesapám meghalt, nem éreztem először semmit. Értetlenül álltam a dolgok előtt. Hirtelen ment el, nem volt idő a búcsúzásra, felkészülésre. Azt gondoltam, ez egy rossz álom, és tettem a dolgomat.A Aztán rájöttem, hogy valami más lett, hiszen olyasmikkel kellett foglalkoznom, amik eddig nem voltak, és nem az enyémek: temetést intézni, bankszámlát felmondani. Amikor a kis lakását kellett kipakolnom, már ordítani tudtam volna. Aztán csak sírtam és sírtam, amikor az asztalán megtaláltam a nekem írt születésnapi képeslapot… A születésnapomon ment el. Örökre.

A kezdeti tagadásom után megjelenő érzések minden gyászoló számára ismerősek lehetnek: harag, bűntudat, mérhetetlen szomorúság, lelki egyensúlyvesztés. Amikor valaki elhagy bennünket, megváltozik a világ számunkra – bennünk. A változás bekövetkezik akkor is, ha  betegség után, vagy hirtelen távozik valaki az élők sorából, ha idős vagy fiatal, ha már élhetett vagy meg sem született még. Ezekkel az érzésekkel szembesül az is, aki hosszú párkapcsolatból lép ki. Akit engednek elmenni, akit elhagynak. Igaz, ezek az érzelmek más és más intenzitásúak, hosszúságúak lehetnek. A legnagyobb segítséget a családtagok, barátok nyújthatják. Ezt eleinte a gyászoló meg is kapja, de idővel úgy érezhetjük, hogy egyedül vagyunk a gyászunkkal. Hiszen eleinte még “el lehet mondani”, “szabad sírni”, azután ez már kínos, nem akarjuk terhelni szeretteinket, vagy ők érzik magukat tehetetlennek. A társadalmi elvárások hatalmasak egy gyászolóval kapcsolatban, hiszen a külvilág “tudja”, mikor van már itt az ideje az elengedésnek. Ha ezeket ki is mondják, a gyászoló még inkább behúzódik a csigaházába, nehogy látszódjon rajta, hogy nem teljesít jól. Pedig a gyászmunka évekig is eltarthat, ez természetes. Sokat adhat a gyászolónak egy nagyszerű kezdeményezés, amely már régóta elérhető. Az önsegítő csoportokban a résztvevők meghallgatják, támogatják egymást egy professzionális csoportvezető kíséretével. Lehetőség nyílik az “elfájásra”, az együtt sírásra, emlékezésre. Lassan kinyílnak az ajtók, a gyászolók meglátják a napfényt, a lehetőségeket egy “új életre”. A csoportban melegedhetnek azok, akik csak a hideget érzik, bizalmat, erőt és mosolyt kapnak.

Gyászcsoport indul Tapolcán, ahol én várom a “melegedni vágyó” gyászolókat.

One thought on “Egyedül a gyászban?

  1. Üdvözlet! Ez egy hozzászólás.
    A hozzászólások moderálásához, szerkesztéséhez és törléséhez látogassunk el a honlapunk vezérlőpultjának
    Hozzászólások menüpontjához.
    A hozzászólok avatarját a Gravatar biztosítja.

Comments are closed.